Szemezgessünk ezúttal ismét a NatGeoWild műsorai közül. A választásom egy bevállalós jópofa bohóc csetlés-botlásaira esett, aki mindenféle állatgondozással, mentéssel kapcsolatos munkát elvállal, kipróbál. Elszegődik néhány igen érdekes, veszélyes, vagy furcsa tevékenységgel foglalkozó munkaadó mellé, néha berzenkedve, tartózkodóan lát munkához, de mindig nagy lendülettel áll a kapott feladatokhoz

HARAPÓS MUNKÁK

Jeremy Brandt néven ismerhetjük meg a sorozat mindenre kapható főszereplőjét, aki mint kiderül a látottakból tényleg nem riad vissza semmiféle embert próbáló feladattól sem, ha állatokról van szó, bejárva a műsor során egész Amerikát.

Kezdésként egy méhész segédje lesz, aki komplett méhkolóniák begyűjtésével átköltöztetésével foglalkozik Santa Barabarán. Falbontás, és a klozett padlózatának a felfeszegetése során kerülnek elő a cseppet sem barátságos, otthonukat és a méhkirálynőt a végsőkig védelmező zümik, mindenre rátámadva, ami csak zargatja őket. Ez esetben Jeremy Brandt a több ezres zizgő csapat célpontja. Emberünk nem túl ügyes, de mindezt roppant lelkesedéssel leplezi. Nem csak minket nézőket, hanem láthatóan saját magát is rettentően jól elszórakoztatja esetlen segédméhész megmozdulásaival

Innen irány Kaliforniai Westlake Village, ahol egy luxuslimuzinnal szállítja egy igényes gazdi elkényeztetett igényes kiskutyáját egy öt csillagos luxusszállodába. Itt luxuslakosztályokat, luxuskezeléseket, és kiérdemelt luxusbánásmódot kapnak a kis házi kedvencek a 3000 négyzetméteres wellness szállóban, amíg a gazdi távol marad.

A szálló állatorvosi rendelőjében egy albínó kockás pitonnal való ismerkedés után egy Dex nevezetű páciens végbélmirigyeit kell kezelésbe venni... nos, ez nem a leggusztusosabb feladatok egyike!

Nem biztos, hogy a legjobban végezte újonc munkatársuk a feladatát, mert kisvártatva a takarítónő mellé osztották be, aki rögvest egy szoba (jó)nagydolgainak az eltüntetésével bízza meg emberünket.

Ezt megelégelve innen egy tevefarm a következő úticél, ahol a fanatikus tevetej fogyasztók népes táborának örömére megnézzük hogyan is kell megfejni egy jó hatszáz kilogrammot nyomó hatalmas teve mamát. A nap végére még azt is végignézhetjük mindenki legnagyobb örömére, hogyan is készül a kisteve, mert bizony valójában azt sem a gólya hozza! 

És mire lehet még számítani a következő részekben? Az epizódcímek beszéljenek helyettem: Oroszlánok fogorvosa, Strucc cowboy és a Cápák takarítója című részekben még akad némi feladat a mindig vidám, mindig bátor Jeremy Brandt számára.

HARAPÓS MUNKÁK

március 7. péntek 18:00 óra - Nat Geo Wild

A méhmentő részlet ITT megtekinthető

STB tollából

A Tisza partján nevelkedtem, ahol mindennapos kellemes tevékenységnek számított kimenni megnézni a folyót megcsodálni, csendben a parton ücsörögve átadni magad a természet lágyan nyüzsgő hangjainak. Ha a fővárosba utaztunk, sohasem mulasztottuk el, hogy valamelyik hídon gyalogszerrel átsétáljunk, miközben a széles folyó minden méterét csodálattal itta be a gyermeki szemünk. Ma már felnőtt fejjel Budapesten élek, ahol a fáradt tekintetű emberekkel együtt a rakparton haladó tömegközlekedési eszközből sajnos ki sem nézek a nemzetünk fővárosát kettészelő Duna hömpölygő vízfolyamára. Elfeledtem már gyermeki csodálatomat, tiszteletemet. Most újra azok az érzések kerítettek hatalmukba, amint néztem a képernyőn a lassan vándorló, majd 3000 km hosszú Dunát.

A DUNA, EURÓPA GYÖNGYSZEME

Kis iskolásként megtanuljuk, hogy honnan ered és merre tart a fél Európát kettészelő hatalmas víztömeg, melyet mi csak nemes egyszerűséggel hazánk legnagyobb folyójaként emlegetünk: ez a Duna. A mienk! Ugyan hosszú útja során 10 országot érint, és Belgrád, Pozsony és Bécs is Budapesthez hasonlóan fővárosként épült köré, de akkor is ez a mi Dunánk! A térképen szemlélve a folyását csak a mi kedvünkért halad lefelé párhuzamosan a Tiszával átcammogva az országunkon - persze az emberi beavatkozás szabályozásának megfelelő mederben haladva. A folyó a németországi Fekete-erdőben csörgedező kristálytiszata patakként kezdi meg utazását, amint ezt egy kifüggesztett tábla is hirdeti a helyszínen. Valójában azonban több forrás találkozása adja az alapvízellátását a Berg néven ismert kezdő folyamnak. Egy másik jelentősebb vízzel rendelkező Fekete-erdei patak a Brigach vizével vegyülve, egymásba csatlakozva, fonódva válik Dunává, majd a forrástól 36 kilométerre a föld alá merül ahol egyesül a Rajnával, hogy később szétválva ismét előbukkanjon és folytassa megállíthatatlan útját a Fekete-tengerig.

Ezen út során több állomást is érintünk, többféle élőlény élőhelyét bemutatja a film vízben, vízparton, levegőben, mégis a legkedvesebbek természetesen a Magyar vonatkozású képkockák. Ekkor érzi úgy a hazánkfia, hogy jó-jó, beszéltünk mindenféléről ami fontos lehet a Dunával kapcsolatban, de végre hazaértünk, végre ezek mi vagyunk, végre rólunk szól a történet! Végre a magyar Alföld, a Duna–Tisza köze élővilágát látjuk, a túzokot, amint próbálja meghódítani kiszemelt párját, a kérészek rövidkés, mégis látványos életét, a vonuló madarakat a Hortobágy fölött, vagy a Parlamentet amint előtte vonul a fenséges sodrású folyó.

Majd elhagyva hazánkat egyesül a Tiszával, hogy egy lusta, időtlen óriásként hömpölyögjön tovább a tenger irányába.

Szemet gyönyörködtető felvételekre kell számítania a nézőnek, ha velünk tart, Szersén Gyula kellemes hangjával kísérve utazunk a készítőkkel városokon, természetvédelmi területeken keresztül a csodaszép folyón kezdetektől a végekig, Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. A kezdő képek is igen kellemesen, jól alapozzák meg a további látnivalókat, ugyanis a vízi világ, madarak, békák szinte megkoreografált mozogása nyitja a filmet a Kék Duna keringő taktusaira.

A valóság azért egészen más, csak le kell nézni a legközelebbi bármely partszakaszra. Flakonok sörösdobozok és szemét minden formája jelzi az turista, a horgász, az EMBER jelenlétét. Nos ez is megérne egy hasonló hosszúságú filmet, ebből a szemszögből rávilágítva a környezetkárosító hatásunkra, felelősségünkre. De ez most nem az, itt a romlatlan, romantikusabb véna kerül a szemünk elé. Mint az európai kontinens Amazonasa.

Ritka az a műsor a NatGeón ami ennyire rólunk beszél, ami a lelkünk egy darabjáról mesél. Ez a film, azt gondolom, pont ilyen, hiszen a Duna egy kicsit mi magunk vagyunk!

 A DUNA, EURÓPA GYÖNGYSZEME

február 23-án, vasárnap 13:00-kor a National Geographic Channel műsorán

STB tollából

Ha az a gyanúd, hogy lenéznek siheder munkatársaid, másképp gondolkodó gyerekeid, vagy a közlekedési lámpánál versenyre hívogatóan felbőgő motorú szomszédos autóban púposkodó huszonéves suhancok a korod miatt, ez a Te műsorod!

Ha bosszantanak az előtted járó korosztályba tartozó munkatársaid, elmaradottnak tűnő szüleid, esetleg a pirosnál összefutsz a forgalom feltartó, tötymörgő fater tekintetével, aki rosszallóan néz, ha kicsit rá röffentessz a verdával, ez a Te műsorod!

Eszement játékok: Vén agy, nem rossz agy?

Ha most jól figyelsz kiderül miért is olyan különböző a generációk gondolkodás módja. Milyen szempontok irányítják egy fékezhetetlen, de tapasztalatlan tinit, és mik azok, ami miatt ugyanazon dolgokat egy pár évtizeddel többet megért elme teljesen másképp értelmez.

Igaz-e, hogy az egyre idősödő agy az évek múlásával korosodik ugyan, de mint a jó bornak, ennek is csak a javára válik az idő? A tapasztalatok a tudás rétegenként lerakódik, és a megoldandó problémák is gördülékenyebbek egy-egy titkos fiókból, tudat alattiból elővett korábbi tapasztalás eredménye képpen? Vagy a fiatalos gondolkodásmód, lendület, a reflexek, a csiszolt friss érzékszervek a tapasztalatok fölé kerekednek, sikeresebben veszik az akadályokat, ha az ember éveinek száma még nem jelentős?

A készítők teszt alanyává válik az agyad tévézés közben persze játékosan, élvezetesen a nagy sikerű Eszement játékok második évadával, Jason Silva műsorvezető segítségével, aki az új sorozatban ismét próbára teszi majd nem csak a szereplők, de a televízió képernyője előttiek fülét, szemét, érzékeit. Megtévesztések, beugratások, és agytekervényeket megmozgató feladványai olyanok, mint egy mozgó rejtvényújság, csak egy kissé az az érzésem, hogy elgondolkodni, elmélázni a helyes megfejtéseken a pörgő ritmusú műsorstruktúra mellett nem nagyon lesz időnk. De ettől még kellemes időtöltést kínál a folyamatos ismeret tágító kérdéseivel, az összehasonlító próbatételek segítségével, meglepő felvetéseivel, annak magyarázataival.

Én a lányommal néztem végig a műsort, hát bizony a hallás próbán rendre elvéreztem az éles járatú kagylóival szemben. Na majd kipróbáltatok vele más feladványt, fejtörőt is, hogy visszanyerjem az önbizalmam!

Eszement játékok: Vén agy, nem rossz agy?

február 16-án, vasárnap 21:00-kor a NatGeo műsorán

 STB tollából

Na itt aztán lesz HÚÚÚÚÚÚ!, meg ÓÓÓÓÓÓÓÓ!, meg NEEEEEEE!, meg ÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Egy műsor kedvéért ennyi kockázatvállalás... Na ezt tényleg senki ne csinálja utánuk! Illetve ők is valaki után csinálják. Hm.. Akkor... senki ne csinálja, amit előttük csinált valaki, aki után ők is megcsinálták! Na így már remélem világos!

TESZTELD A YOUTUBE-OT!

Tim Shaw! Már megint ez a Tim Shaw! Ha iskolai igazgató lennék, amely intézmény falai közé ez a vásott kölyök jár, már biztos behívattam volna a szüleit, de lehet, hogy már rég a kicsapásán gondolkodnék. Ezzel a gyerekkel valami baj van! Folyton valami hülyeségen jár az esze! Ráadásul talált maga mellé egy igazi balekot, Buddy Munroe nevezetű ugyancsak félkegyelmű pupákot, akit belerángathat mindenféle ostobaságba. Ez a kissé őrült kinézetű fazon valamiért nem mer ellent mondani a felbujtó Shawnak. Ugyan érzi, hogy baj van az ötleteivel, és az életével játszik, ha vele barátkozik, mégis árnyékként követi Timet, aki viszont a hűségéért jutalmul folyton a szerencsétlen életére tör.

De miről is van szó? A világhálón megosztott legnagyobb marhaságait végrehajtó, életveszélyes agyatlanságokat csak a poén kedvéért művelő, átgondolatlan elmeroggyant dolgokat bemutató felvételek roppant népszerűek. A videókon nem éppen a társadalom krémjét képező vakmerő egyedek valami őrültséget csinálnak, amit mi többiek a képernyő előtt berzenkedve, vagy csodálattal újra és újra megtekintünk, viccesnek, vagy elképesztőnek tartva egy „like” jel megnyomásával értékelünk. Ma már a menőség (és nem feltétlenül a minőség) ebben mérendő.

Halált megvető bátorsággal bíró hőseink itt kapcsolódnak be a történetbe. Ha előttük valaki megcsinálta, és túlélte a mutatványt, hát profi stábbal a hátuk mögött szeretnének utánajárni, hogy valós, vagy hamisítvány-e a sokszor halovány minőségű felvételeken rögzített őrült produkció.

Tim megszervezi az új megvalósítást, számításokat végez, utánajár, beszél a kivitelezőkkel, akik nem mellesleg a saját próbáik során ujjukat vesztették, majd nyakukat törték, vagy bordájuk repedt a végrehajtás folyamán. Ezután előrángatja a jajgató, erősen ellenkező Buddy-t akinek a terv megvalósításában jelentős szerepet szán. Konkrétan ő lesz a próbababa, akinek akár 5.9 g-s terhelést kell kibírnia egy motor/körhinta találkozón, vagy kilőve egy kétes esélyekkel kecsegtető gumikötéllel egy másodperc alatt 140 km/órás sebességre gyorsulnia. Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik egy ilyen jóbarát! De ez a jámbor lélek valahogy mégiscsak mindig kötélnek áll, és a teremtőhöz imádkozva önmaga dugja hurokba a fejét, a távolról figyelő, biztató cimbora unszolására. Pedig ez számára láthatóan nem jó! Egyáltalán nincs ínyére!

A végére azért a terv kiagyalója is elbizonytalanodik kissé, amikor egy norvég síelő mutatványának reprodukálására készülődik egy metró mozgólépcső alján várva a kétségek közt őrlődő kísérleti nyúl Munroe lesiklását.

Ezt a műsort tényleg meg kell nézni, nagyon szórakoztatóak, őrültek, viccesek, és tényleg megcsinálják! „Teccikeljük” a filmet, mert megérdemli, ilyet én még nem láttam...illetve dehogynem láttam.... sőt, pont ezt láttam.... de nem tőlük...és nem ennyire tömény bevállalós formában!

 TESZTELD A YOUTUBE-OT!

 február 15-én, szombaton 21:00-kor a National Geographic Channel műsorán

Egy kis ízelítő a műsorból ITT!

STB tollából

Connor MacLeod az 1500-as évek elején, ha erre járt volna, valószínűleg egészen pontosan ugyanezt a varázslatos, érintetlen tájat pillanthatta volna meg, ha egy hegytetőn ősei kardját a magasba lendíti, és közben lenéz az óceán irányában a szigetvilágra. Sőt lehet, hogy e partok mentén versenyt futva képezte a halhatatlan életre tanára Juan Sánchez Villa-Lobos Ramirez, a „Páva”. Igen, a Hegylakó hazájába látogatunk.

VAD SKÓCIA

Atlanti-óceán szélére kalauzol ezúttal a Nat Geo Wild bemutatója, Skócia nyugati partvidékére, a mostohának és kietlennek tűnő Hebridák láncolatára. Szélsőséges időjárási viszonyokban kell túlélnie az itt honos élőlényeknek. Az elsőre kihaltnak tűnő táj a tüzetesebb szemlélődő számára feltárja titkait, hiszen bőséges az élet szárazon és vizen egyaránt. Egy forgatócsoport egy teljes éven keresztül letáborozott itt, és filmre vette a szigetek eddig még sohasem látott nyüzsgő életét. Bőséggel van látnivaló az őszre forduló vidéken, hiszen ha a vízbe merülünk óriáscápák köröznek a partközeli planktonban gazdag vizekben. A part mentén a sekélyesben egy éppen a felnőtt korát megkezdeni kényszerülő egy éves vidra kölyök önállósodása zajlik.

Az Oronsay szigeténél ugyanebben az időszakban kúpos fókabébiket tessékelnek szüleik a vízbe gyorsított úszástanfolyamot tartva. A gyorsan növekvő dagály hullámaiban a drasztikus tanulási fázis során időnként nemcsak a vízi élet elsajátítása, hanem a puszta túlélés is kétséges a borjak számára.

Eközben Rum szigetén az év ezen szakaszában kezdődik a gímszarvastehenek ivarzása. A szarvasbikák bőgésétől hangos vidéken egyre-másra esnek egymásnak a párzási vágytól fűtött területüket védő szarvasok. A levegőben énekes hattyúk ezrei érkeznek Izland felől. 40 órán keresztül repülve tették meg az ide vezető mintegy ezer kilométert. Most fülsiketítően zajos harsogással tudatják a világgal, hogy megérkeztek, itt töltenek néhány pihenőnapot mielőtt tovább suhannának dél felé.

Hosszú évek óta nem láttak ilyen esős, szeles időjárást a Belső-Hebridák szigetvilágában, nem ritkák a 100-160 kilométer per órás széllökések sem. Akik itt élnek és túlélnek, rugalmasak, kitartóak, egyébként elpusztulnak. Számukra ez a természetes, ez az otthon. És a neheze még csak ezután jön, hiszen a skóciai szigetvilág legmostohább időszaka csak eztán köszönt be, mivel megállíthatatlanul az ajtóban kopogtat a kelta vidéken a tél.

Az életben maradási küzdelmek látványa során az egyébként csodálatos vidéket pásztázó néző fejében halkan valós jelszóként visszhangozhat az ifjú skót halhatatlan égbekiáltott mondata: „VÉGÜL CSAK EGY MARADHAT!”

VAD SKÓCIA

  február 11 kedd 21:00 óra - Nat Geo Wild

STB tollából

A következő sorozat témájával kapcsolatban erősen vegyesek az érzéseim. Egyrészt rettentően tisztelem, becsülöm a készítő, idén már 88 esztendős Sir David Attenborought és munkásságát, másrészt viszont a sorozatban felgöngyölítendő Darwini evolúciós elmélet alapjain a világra erőltetett élet kialakulását én egyszerűen nem értem. Hogyan jut el egy papucsállatka odáig hogy gerincet növeszt, hogy majd esetleg zsiráf legyen? Hogyan kezd el egy dinoszaurusz tollakat növeszteni, hogy később majd benépesítse az eget? A választ remélhetőleg megkapjuk Attenborough legújabb dokumentumfilmjeiből.

 Az Állatvilág története David Attenborough-val

Evolúciós ugrások visszakövethető pontjait keresi a sorozat, az első megjelenési formákat, amik a kialakult élet egyes fázisainak továbblépésére, fejlődésére utalnak. Mikor kezdődött a változás, ami a tüdő, a gerincoszlop, vagy az állkapocs kialakulásához vezetett? Ezek már nagy vonalakban ismertek a kutatók előtt, mégis - mint ahogy a filmben is elhangzik - ismereteinkben számos kétségbeejtő űr tátong.

Kínában keresendő az űrt kitöltendő válasz, ahol nagyszabású ásatások folynak, 500 millió éves kövületekben gazdag területek feltárása zajlik éppen. Ide látogat a forgatócsoport élükön a nehézkes mozgású, de még mindig kíváncsi, és új ismereteket megosztani akaró Sir Attenborouh-val. Az ő szemével látni a világot teljesen más élmény, mint bármely másik természetfilm. Kimerítő válaszokkal szolgál a saját maga feltett kérdéseire, gyönyörű képekkel támasztja alá feltételezéseit, és a modern technika vívmányait felhasználva modellezi a megkövült maradványok vélhető kinézetét, mozgását.

Egyedülálló leletek vizsgálatával próbálja nekünk bemutatni elmagyarázni a gerinces lét első kialakulásának lehetséges evolúciós lépését. Továbbá keresi a választ, és a magyarázatot a vízi élőlények szárazföldi életre áttérésének az okaira. Érdekes felismeréssel szembesíti a nézőt amikor egy rája embriót összevet egy emberi embrióval, aminek a hasonlósága elképesztő, egyezőségei tagadhatatlanul egy tőről fakadó kezdetet kell hogy jelentsen. Mégis mi az, ami miatt a földi élet ilyen szerteágazóan színes, és hol különült el egymástól a fejlődéstörténet során?

David Attenborough mit sem változott az eltelt évek, évtizedek során. Minden bemutatott természetfilmje megragadja a néző figyelmét, tanít, és értékes, érdekes közvetlen baráti hangulattal szemlélettel ajándékozza meg a képernyő előtt ülőket. Nem lehet megkerüni a munkásságát, generációk számára hozta karnyújtásnyira a világ legtávolabbi, és legapróbb pontját is, mindenki ismeri, látta legalább egy dokumentumfilmjét.

Nem állítom, hogy száz százalékig meggyőzött az élet fejlődése során létrejött, itt-ott számomra értelmezhetetlen, hirtelen változással kapcsolatban, de oly nagy örömmel néztem az öregúr ezirányú okfejtéseit, hogy a műsor alatt teljesen elfelejtettem az összes kételkedő szkeptikus kérdésemet.

Az Állatvilág története David Attenborough-val

Február 9-én, vasárnap 18:00 - National Geographic Channel

 Filmajánló ITT megtekinthető

STB tollából

Egy újabb sulykolás, egy újabb világvégeváró film, egy napjainkban  oly divatos csavarral az emberi civilizációs vég kialakulásáról. Ezúttal zombivá fogunk válni, és vagy tudtunkon kívül megfertőzzük embertársainkat a bennünk tomboló gyilkos kórral, vagy dühöngve elpusztítjuk azokat. Ez lesz! Más alternatíva nincs!

 ILYEN LESZ A VILÁGVÉGE? ZOMBIK BOLYGÓJA

Napjainkban valamiért roppant népszerű a zombi apokalipszis témája. Sorozatok, mozifilmek, videojátékok vicces, horror, vagy mese feldolgozásának mérhetetlen mennyiségében fulladozunk, gyerekjátékok formájában sőt esküvői fotózás témájaként is unos-untalan belebotlik az élőholtakba az ember. A fene sem érti mitől lett ilyen felkapott az elképzelés, hogy agyatlan élettelen testek vonaglanak az utakon folyamatosan irígy módon üldözve a még kalapáló szívvel rendelkezőket, akiket mindenáron be akarnak venni nehézkes mozgású csapatukba, hogy együtt tudjanak újabb áldozat után nézni. Ennek mi az értelme?

Mindig van természetesen egy előzménye a dolgok ilyentén való elfajulásának, mely minden esetben vagy gonosz, vagy hanyag emberi tényezőtől ered. Esetünkben, mivel amerikai megálmodott katasztrófa kialakulását fogjuk végigkísérni, szinte egészen természetes az a sztereotip beállítás, hogy a dolgok állásáért ez esetben is az oroszok a hibásak. John J.Rambo óta ezt az állítást már tökéletes evidenciának kell tekintenünk, így most sincs ez másként!

Egyébként az elképzelt kataklizma egy módosult veszettségvírus cseppfertőzéssel terjedésének a riasztó lehetőségét veti fel, azzal súlyosbítva a feltételezést, hogy nincs vagy roppant kevés az ellenanyag, és ezáltal ugrásszerű a fertőzés üteme is.              

Híradó képi világának és riporteri bejelentkezéseknek a segítségével lesz egészen életszerű a filmbeli esemény, bár az életszerű a zombitámadások kapcsán elég furcsa kifejezés. Már a kezdés is látványos és hatásos jelenetsorral indít, ami bármely multiplex vásznán megállná a helyét. Egy hosszúszárnyú bálna téved a kikötő közelébe, ahol egy kis kikötni készülő vitorlás annyira felbőszíti, hogy toronymagasságba kiemelkedve a vízből rávetődve kettészakítja, maga alá temeti a hajócskát, és utasait is. Itt indul hódító útjára a fertőzés amikor is az elhullott állat boncolását végző Oceanográfiai Intézet egyik rutintalan diákja munka közben véletlenül megvágja magát, embermilliók halálának apokaliptikus hullámát okozva ezzel.

Döbbenetes, megrázó belegondolni, hogy ha a látottak nem csak a képzelet szüleményei, milyen hirtelen omlik össze mindaz amit ma biztonságos környezetnek életkörülményeknek tekintünk, mennyire sérülékeny és egymásra utalt a mindennapi életünk. Milyen az amikor nincs hová menekülni, nem lehet elbújni, és nincs ki ellen harcolni sem, amikor az elszigetelődés sem jelenthet teljes biztonságot, a láthatatlan kórokozó mindenhol utolér. Ekkor van az, hogy a világvégét márpedig nem lehet túlélni, ettől világvége a neve!

 Még szerencse, hogy ez csak fikció! Legalábbis nagyon remélem!

 ILYEN LESZ A VILÁGVÉGE? ZOMBIK BOLYGÓJA

február 3-án, hétfőn 22:00-kor National Geographic Channel műsorán

filmajánlóért KLIKK ide

STB tollából

Bevallom kedvelem a videómegosztó oldalak kocsmatrükkjeit. Ezek néhol egyszerű átverések, de néhol a fizika törvényszerűségeit kihasználó meglepő és mulatságos bemutatók, varázslatok. Valami ehhez hasonló következik most a GARÁZS VARÁZS című roncsautó újragondoló sorozatból megismert brit Tim Shaw kalauzolásával.

ESZEMENT TUDOMÁNY

A tudományos kísérletek erős határmezsgyéjén lavírozva érdekes bemutatók szemtanúi lehetünk. Majdnem azt mondanám, hogy otthon is kipróbálhatóak a filmben látottak, de csak majdnem! Illetve ha van egy daru, amivel néhány száz liter vizet a magasba emelhetünk, hogy a tudománynak szentelve az alatta álló autónkra ejtsük bizonyítandó az általunk állítottak igazát, nos akkor tényleg otthonunk meghitt környezetében is előadható mutatványokról lesz szó az elkövetkezendőkben.

Szóval itt van ez a Shaw gyerek, aki rögtön kezdésnek egy autómosás négy és félperces időintervallumától teljesen kiborulva meglepő fogadást köt a mosó tulajával. Állítja, hogy képes drasztikusan lerövidíteni a tisztítás folyamatát nem is akárhogy! Egy másodpercbe belesűríti az egész tisztítási műveletet, feleslegessé téve ezzel az eddigi tevékenységsor teljes folyamatát. A mosó már kezdheti is lehúzni a rolót!

A bemutató után bizony a külső-belső autómosás teljesen újragondolása néhány autótulajdonos véleménye szerint egy kissé még fejlesztést igényel, de kezdőötletnek nem rossz a kivitelezés. Kissé macerás, és nem éppen költségkímélő, de nem rossz.

A következő önkéntjelentkezős kísérletnél, egy állványra függesztett lengő bowling golyóval tervezi irgalmatlanul állonverni a kissé vonakodva tesztbábút játszó önkénteseket, néhány ellendrukker nézelődő családtag társaságában. Külső szemlélődő számára valóban vicces a bemutató, de szemtől szemben látni, amint egy hatalmas golyó száguld felénk olyan lehet, mintha hirtelen Tom macska szemszögébe kerülnénk, aki ájulás előtt a háttérben még látja a kuncogó, szemét kis Jerry egeret.

A nap folyamán megéhezve Tim betér egy étterembe is, melynek a világbajnok szendvicseit látva nem is csoda, hogy a neve: SZÍVROHAM BÜFÉ. Itt természetesen emberünk fizetés helyett egy újabb teszt bemutatásával próbál újabb fogadást kötni, egy szendvicsért cserébe. Ezen a ponton a harcias természetvédők, bogár és rovar barátok felszisszenése várható, mivel egy hangya és a mikrohullámú sütő összecsapásának vélhetőleg egyik kimúlásáig tartó kimenetelét fogjuk végigizgulni.

Meglátogatunk még egy közeli bárt is hazafelé, ahol az udvaron kelbimbó, paradicsom, és krumpli lövöldözésével múlatjuk az időt néhány igen dekoratív bárpincérnő társaságában. Majd az est beköszöntével még a bárpult mellett iddogálás közepette a pultoslány teljes figyelmét is magunkra irányíthatjuk egy elkápráztató igazi kocsmatrükk bemutatásával. Ugyan a látványért fizetni kell, ha nem sikerülne az előadás, hiszen nem kevesebb mint 50 font lesz a tűz martaléka, de nem Tim Shaw-nak hívnák hősünket, ha elszúrná a showt!

És a nagy finálé csak ezután következik, amikor is betér egy konditerembe, és adrenalinnal tele izomfiatalokhoz lép két darab könyvvel a kezében. Némi irónia lengi át a jelenetet, ugyanis a két egymásba hajtogatott lapokkal rendelkező ponyva legyőzi a marcona erőembereket.

És ez még csak az első rész! Az elkövetkezendőkben lesz itt még villanykörte a mikróban, kávétejszín bomba, vagy sörösüveg törés egy mozdulattal.

Ha ilyen szórakoztató módon tanulnánk a fizika törvényszerűségeit, csakúgy ömlenének az örömtől pirosló arcú csemeték az iskolába.

Ha egyszer sok pénzem lesz, és semmi sem számít alapon tönkreverhetem a környezetemet, berendezési, használati tárgyaimat, akkor én is ki szeretnék ilyeneket próbálni, csak a saját magam szórakoztatására. Namajd!

ESZEMENT TUDOMÁNY

február 2-án, vasárnap 21:00-kor a National Geographic Channel műsorán

A sorozat beharangozója ITT megtekinthető

STB tollából

Sajnálatos módon eddig a Hindenburg 1937-es katasztrófáján kívül semmiféle információm nem volt a Zeppelinekről. Mint ahogy a hadászati felhasználukat is most hallom először. Természetesen ez az én tájékozatlanságomat bizonyítja. Ezt a hihetetlen űrt bepótolandó most nézzük miként lett Ferdinand von Zeppelin békés célokra megálmodott légi járműve Nagy-Britannia légterének feltartóztathatatlan rettegett halálhozó fenevada.

A ZEPPELINEK TÁMADÁSA

Ferdinánd von Zeppelin gróf a 20. század legelején egy flottányi merev vázas léghajóval forradalmian új légi luxusutakat szervezett a tehetős utasai számára az Alpok fölé, valamint az első világháború előtt kereskedelmi járatokat üzemeltetett. Németország ünnepelte saját kimagasló műszaki színvonalát, hiszen az első repülőgép levegőbe emelkedését bőven megelőzte ez a léghajó forgalom.

A háború kezdete után természetesen a hadiipar a saját szolgálatában rettentő tervei szerint csatasorba állította a gépeket. A hadi gépezetszerű felhasználás Peter Strasser fregattkapitány agyában született meg. Nagy hatótávolságú bombázóvá alakítva, ártatlan polgárok otthonaira az éj leple alatt leszórt bombatámadással készültek rávenni a brit kormányt, hogy szálljon ki a háborúból. London bombázását tűzte ki célul ezzel gyorsan térdre kényszerítve Angliát. Ekkor született meg a modern hadviselés alapelve, a totális háború amely nem tesz különbséget a fronton harcoló katona, és a hátország ártatlan állampolgárai között.

A 200 méter hosszú, rendkívül könnyű alumínium szerkezetű, 19 hidrogénnel feltöltött tömlővel rendelkező zeppelin 125 kilométer per órás sebességgel akár 24 órát is képes volt a levegőben tölteni. És bizony 18 hónapon keresztül sikeresen hajtottak végre vele támadásokat, mire a brit mérnökök valamilyen megoldást találtak a semlegesítésükre. Mert hiszen a gyúlékony gázzal tele testet nem is volt olyan könnyű megsemmisíteni. A lövedékek teljesen hatástalanoknak bizonyulva keresztülhatoltak a borításon bármiféle jelentős kár okozása nélkül. Hiába képezték ki a pilótákat az éjszakai repülés veszélyes manővereire, az elhárító tűzerejük kevésnek bizonyult a támadókkal szemben.

Különleges foszforral töltött lángoló lövedékeket kísérleteztek ki, amely a számítások szerint a külső köpenyen keresztülhaladva lángra lobbantja majd a tömlőkben lévő gyúlékony gázt. A nagy remények viszont szertefoszlottak a levegőben amikor az angol pilóták keresztüllőtték a zeppelint anélkül, hogy bármi is történt volna. 18 hónapon keresztül jártak vissza a szigetország fölé a német bombázók gyakorlatilag számottevő ellentámadás nélkül bombázva a célpontjaikat.

A britek egy robbanó lövedék kikísérletezésén is dolgoztak, amely a külső burkolaton egy akkora lukat szakít, amelyen a beáramló oxigén a higrogénnel végre egy sokkal gyúlékonyabb elegyet tud képezni. Élesben való tesztelésére 1916. szeptember 2-án került sor, amikor is a német haderő az eddigi legnagyobb légitámadás elindításával megérkezett a légtérbe.

Hogy ez a lőszer hatásosnak bizonyult-e, avagy egy újabb emberéleteket követelő kudarc lett a kísérlet vége, az a vasárnapi film megtekintése során elválik. Az is kiderül, hogy a német hadiipar miért tiltotta be a háború alatt a kolbász marhabélbe töltését vagy, hogy milyen meglepő megoldást találtak ki a felhők fölött úszó léghajó vakon repülésének  tájékozódására.

A ZEPPELINEK TÁMADÁSA

január 26-án, vasárnap 21:00 óra - National Geographic Channel

 Egy rövid részlet a filmből

STB tollából

Ismét a természetfilmek kedvelőinek szól a következő NatGeo Wild bemutató, mely egy szemet gyönyörködtető, lebilincselő felvételek sokaságával rendelkező két epizódos minisorozat.

Észak Zambiából indul meg az utazásunk, innen ered csörgedező patakként a Kongó, ami 4700 kilométer hosszú útja során, a világ egyik legjelentősebb folyójává duzzad, milliónyi állat-, rovar- és növényfaj zavartalan életét biztosítva hosszan tartó lassú menetelése során.

Első rész: Szörnyek folyója

A Kongó bolygónk legmélyebb folyója, vízhozam tekintetében a második helyen áll az Amazonas mögött. Míg útja végére ér, sok neve és mégtöbb arca van a benne és körülötte élő, belőle táplálkozó titokzatos vad világnak.

Minden év novemberében a Kongó partpidékének kasankai területén elsötétül az ég, hiszen Közép Afrika minden területéről ide sereglik milliónyi pálma-repülőkutya. Ez a nagy testű gyömölcsevő denevércsapat ilyenkor mintegy hatezer tonnányi beérett vad naspolyát, mobolaszilvafa gyümölcsét és szegfűszegfa termését szüreteli le az 50 futballpályányi területről. 10 hétig tartó őrölt nyüzsgés után szétszélednek ürülékükben szétszórt magvakkal biztosítva az erdő túlélését, továbbfejlődését.

A Kongó rettentő vízmennyiségét tizenhét folyó táplálja a Bangweulu hatalmas mocsárvidékén találkozva. A helyiek nyelvén a terület elnevezése: ahol az ég és a föld találkozik. És valóba az elnevezés hűen tükrözi földünk legnagyobb kiterjedésű lápvilágának a látványát.

A vidék 5 méter magas papirus-dzsungelének egyik ragadozóját is itt találjuk, kinek csőre egy 36-os méretű cipő nagyságával vetekszik. Ez az igazán mókás fizimiskával rendelkező madár a másfél méter magas papucscsőrű gólya. Akár órákra mozdulatlanságba merevedve les zsákmányára, amely akár szövőmadár fiókája, de a lába alatt a vízből levegőért fel-fel bukkanó kopoltyúval, és kezdetleges tüdővel is rendelkező gőtehal is lehet.

A gőtehal, aki egyébként ha nem fut össze a gólyával, egy igazi túlélő, a száraz évszak beköszöntével a kiszáradó mederbe beássa magát, ahol akár két évig is álomba szenderül az újabb esős időszak beköszöntéig.

De nem ez az egyetlen érdekesség a film során. Meglepő például látni amint a csipegető gyöngytyúkok viszonylagos nyugalommal álldogálnak a fűben egy éhes, épp vadászó hatalmas sziklapitontól néhány centiméterre.

Továbbá érdekes, bár nem túl gusztusos látvány a vezér víziló territórium kijelölésének módja. A párzásra kész hím vízilovak hadakozása is természetesen hozzátartozik a hömpölygő víz változatos életéhez.

És ez csak néhány kiemelt kép a folyamatosan lüktető élettel teli hatalmas folyó vonulását kísérő momentumokból. Csodáljuk meg együtt a Kongó-medence páratlan paradicsomi látványt nyújtó állat és növényvilágát, melynek jó része a világon egyedül csak itt fordul elő.

Le a kalappal a film készítői előtt. Káprázatos képi világ, és a hozzárendelt zene pompás elegye egyszerűen megfogja, a székhez szögezi a nézőt. Csodálatos hangulat lengi körül a filmet. A végére érve az ember szinte visszavágyik oda, abba a lassú kellemes nyugalomba a mi borongós koratavaszias időjárásunkból.

És le a kalappal a fordító, és a lektor munkatársak előtt is akik végre nem a száraz szövegkönyv alapján Connecticut állam, vagy Los Angeles területét vetik elénk, mint viszonyítási alapot hanem Debrecen, Kárpátalja, vagy Budapest nagyságrendekben jellemzik az éppen bemutatott területeket.

VAD KONGÓ

január 21-én, kedden 21:00-kor  - Nat Geo Wild

egy érdekes részlet a filmből

STB tollából