„Az orvostudományban túlságosan is gyakran találkozunk az önteltséggel. És hogyan lehetünk olyan gőgösek, hogy elutasítsunk egy korábban létező kezelést, csak azért, mert átmenetileg használták, és nem azért, mert nem hatásos?”
Gyógyító szörnyetegek
Emlékszünk még a piócás emberre a bakternál? Ma már viccesnek hat, mint helyi gyógyító figura, de az 1800-as években elterjedt gyógymódnak számított a vérlebocsátás ilyentén alkalmazása, valamint a házipatikák részét is képezte egy-egy üveg frissen begyűjtött jó adag pióca. A Nat Geo Wild műsora ezen kis vérszívók már-már elfeledett jótékony hatását is bemutatja.
Az orvostudomány egy része úgy tűnik egyre inkább nyíltan felvállalja a természethez való visszatérés igényét. Még persze nem széles körben elfogadott szakmai körökben, de ha már egy ilyen filmben megszólaló, és arcukat adó professzorok fel merik vállalni a véleményüket, az alkalmazott természet adta technikájukat, az úton megtették az első kemikáliákból való kitörés nagy lépését. Persze nem állítanak semmi újat. Eleink évezredes múltra visszatekintő módszereit alkalmazzák újra, amit az iparosodott gyógyszergyártás egy mozdulattal lesöpört, betiltott az elfogadott gyógyászat palettájáról. Minden nyavajára van ma egy tabletta alakú megoldás, és ezek szükségességét úgy öntik ránk, úgy reklámozzák, mintha az életben maradásunk csak e vegyészeti csodák raklapnyi mennyiségben való rendszeres fogyasztásával lenne csak biztosítva.
Teljesen el van már szokva az emberi szervezet a természettel való közvetlen érintkezéstől. Pedig nagyszüleink idejében, még az állatok, pl. egy lovaskocsi látványa a földúton még a nagyvárosokban is hétköznapinak számított. Ma meg ha legtöbbünk közvetlen kapcsolatba szeretne kerülni a flórával és faunával, be kell terveznünk egy kirándulást a hétvégére. Így immunrendszerünk csak nehezen tud összefutni kórokozókkal, nem tudja felvértezni magát már gyerekkorban, mint hajdanán. Ha mégis feltételeznénk a bacik jelenlétét, hát gyorsan elő egy flakon fertőtlenítő, mely eltávolítja az életünkre törő fránya baktériumok 99,9 %-át. Hát nem csodálatos világ ez?
Azt sem hinném, hogy hallottam volna valaha azt orvos szájából például, hogy egy nyílt sebfertőzés antibiotikumos kezelése teljesen kikerülhető légylárvák, nyűvek orvosi felügyelettel történő alkalmazásával. És, hogy ez mennyire nem új keletű az a Gladiátor című film egyik jelenetéből is kiderül. Nem túl rózsás látvány persze, ahogy a döghúsra specializálódott nyűvek éppen egy élő emberi lábnak elhalt szöveteit fogyasztják, de számukra ez a növekedésük, a fejlődésük, a túlélés kulcsa. Mindig is az volt. A betegé meg az, hogy a kukacok dolgoznak rajta. Az efféle gyógymódokat a penicillin felfedezése előtt még jó megoldásnak tekintették.
A férgek jelenlétét a bensőkben kártékony parazitáknak ismerjük, és egyik másik természetesen az is. De egyes sertés ostorférgek a filmben elhangzottak szerint évezredes kapcsolatban álltak velünk, aminek a 20.század elején véget vetettünk, és egyes megfigyelések szerint ugyanezen időszaktól megugrott a gyulladásos bélbetegségek elterjedése is. Kutatások zajlanak ennek bizonyítására, de a hatóságok vonakodnak elismerni az eredményeket.
A méhcsípés kisdózisú jótékony hatásáról is halványan dereng valami, természetesan rajokban közelítve koncentrált támadásjelleggel történő fullánkcsípésnek egy kissé túlzás a kellemes hatásmechanizmusról beszélni. A kígyóméreg az alapanyaga számtalan gyógyszernek erról valószínűleg mindannyian hallottunk már. Na nem arról van szó persze, hogy „Marjon meg egy puffogó vipera, attól leszel kicsattanóan egészséges!” Nem! Sőt egyáltalán ne kerüljünk ilyen kontaktusba csúszómászó barátainkkal! Csupán arra próbálok rávilágítani, hogy a nagy gyógyszeripar is a természet adta alapanyagok lehetőségeire épít.
És hallottunk már a halpedikűr szolgáltatásról? A legújabb divathóbort a garra rufa nevű kis halacskák közé áztatni megfáradt csülkeinket, és ők selymessé varázsolják apró reszelőként az elhalt felső hámréteg lecsipegetésével lábainkat.
És akkor térjünk vissza a piócákhoz melyek gyógyítási célú használata 3500 éves múltra tekint vissza. Viszeres vénákra, magas vérnyomásra, ödémacsökkentésre, fájdalomcsillapításra, vérkeringés beindítására alkalmazták egykor a férgeket. Ma egyes sebészeti eljárásokban kacérkodnak a falánk vérszívók új bevezetésével.
A természetgyógyászat, a holisztikus gyógymódok még tartják valamelyest a kapcsolatot a földanya nyújtotta feledésbemerülő tudással, de ezt a saját magát magasabb rendűnek tekintő tudomány nem nagyon alkarja elismerni. Pedig minden egy tőből fakad.
Amikor megkaptam ezt a filmet megtekintésre, a mellékelt információ ez volt: „Kicsit undi!” És valóban! Érdekes, sőt értékes a film mondanivalója, ahogy bemutatja a természetes működését egyes bélférgeknek vagy lárváknak, hát az bizony tényleg „undi”! Nem éppen a vacsora mellé háttér tévénézéshez ajánlatos a műsor képi világa! De hát mit lehet tenni, ha elfogadjuk, ha nem, ez az élővilág működése aminek mi is részei vagyunk minden pillanatban, mégha külső szemlélőként is tekintünk magunkra.
Gyógyító szörnyetegek
január 16-án, csütörtökön 21:00 órakor a Nat Geo Wild műsorán
STB tollából
Ebből a vertnek tűnő helyzetből kell nyerő pozícióba verekedniük magukat, úgy hogy nemcsak leessen az álla a megrendelőnek, de még keresni is kellene valamit az eladás során. Hát, munkára fel!
Itt megtalálja vajon Farley amit keres? Pontot tehet a szerteágazó kusza, több mint kétezer éves történet végére? Vasárnap kiderül!
