Ha főző műsort néz az ember, máris elfelejtheti a „bekapok valamit, és futok is tovább” tételt, hiszen meg lehet róla győződve, hogy nagy műgonddal, hosszasan előadott költemény lesz a végén feltálalva. Még súlyosabb e téren a helyzet, ha az ázsiai konyháról beszélünk. Itt nincs kapkodás, nincs sietség, a külső szemlélő számára olyan áhítattal készül az étek, mintha a szakács főzés közben a thai chi megfontolt mozdulatsorait ismételgetné. Legalábbis ez volt a benyomásom a film alatt, melyben egy Bryan Clift nevű utazó szakács kóstolókörútján vehetünk részt Koreában.
Az utazó szakács Koreában
Bryan semmit sem tud a koreai ételekről, így kísérői, vendéglátói előszeretettel kóstoltatnak meg vele mindenféle beazonosíthatatlan állatbelsőségből készült, vagy ehetetlenül csípős helyi finomságot, melyet az ízlelőbimbói -fehér ember lévén - nem minden esetben fogadnak örömmel.
Bejárnak néhány tradicionális piacot, amit a nálunk megszokott EU-s szabványok szerint, a mi ANTSZ felügyelőink a képernyő előtt végignézve a műsort, bezáratnának. Védőeszközök teljes hiánya, minden hozzávaló földön való tárolása, elkülönítések nyomokban sem fedezhetők fel a különböző ételfajták között, és ráadásul mindezt a nyílt utcán, mindenféle letakarás, sőt eltarthatósági jelölések feltüntetése nélkül. Csoda, hogy még életben van az a pár milliárd vágottszemű kisember!
Szóval itt eszik, iszik Bryan Clift, aki egy nagyon szimpatikus, szerény, szerethető figura. A célja ezzel a körúttal, hogy néhány nap alatt körbeutazva Koreát, a vidék sajátosságait megkóstolva, megismerve, ételkritikusok egy maroknyi csapatának bemutassa, mit is tudott elsajátítani és leutánozni az általa elfogyasztott táplálékok közül. A kritikusok viszont nem akárkik, ők Korea legjelentősebb ételértő szakemberei. Érdekes egy helyzet. Mintha idejönne egy afrikai szakács, és mi töltött káposztát, lecsót, meg bajai halászlevet bográcsban kérnénk tőle, és Benke Laci bácsi húzgálná a száját, ha nem olyan az ízhatás, mint az anyu főztje. Dehát emberünk ezt vállalta, így ezt csinálja! Vegyes érzelmekkel ugyan, de magába erőltet néhány érdekességet is, melyről a tányér fölött görnyedő megnyilvánulása mindent elárul:
„Olyan szaga van, mintha valami megdöglött volna! Nagyon büdös!”
Hát ezeken az alapokon elindulva nekiesik a szállodája konyhájának, és megpróbál a nagyérdemű vizsgáló bizottságnak rittyenteni valami fogukra valót, és villantani egy akkorát, amitől a kicsi szemük végre elkerekedik.
Az utazó szakács Koreában
december 3-án, kedden 19:00-kor a NatGeo műsorán
STB tollából
