A Tisza partján nevelkedtem, ahol mindennapos kellemes tevékenységnek számított kimenni megnézni a folyót megcsodálni, csendben a parton ücsörögve átadni magad a természet lágyan nyüzsgő hangjainak. Ha a fővárosba utaztunk, sohasem mulasztottuk el, hogy valamelyik hídon gyalogszerrel átsétáljunk, miközben a széles folyó minden méterét csodálattal itta be a gyermeki szemünk. Ma már felnőtt fejjel Budapesten élek, ahol a fáradt tekintetű emberekkel együtt a rakparton haladó tömegközlekedési eszközből sajnos ki sem nézek a nemzetünk fővárosát kettészelő Duna hömpölygő vízfolyamára. Elfeledtem már gyermeki csodálatomat, tiszteletemet. Most újra azok az érzések kerítettek hatalmukba, amint néztem a képernyőn a lassan vándorló, majd 3000 km hosszú Dunát.
A DUNA, EURÓPA GYÖNGYSZEME
Kis iskolásként megtanuljuk, hogy honnan ered és merre tart a fél Európát kettészelő hatalmas víztömeg, melyet mi csak nemes egyszerűséggel hazánk legnagyobb folyójaként emlegetünk: ez a Duna. A mienk! Ugyan hosszú útja során 10 országot érint, és Belgrád, Pozsony és Bécs is Budapesthez hasonlóan fővárosként épült köré, de akkor is ez a mi Dunánk! A térképen szemlélve a folyását csak a mi kedvünkért halad lefelé párhuzamosan a Tiszával átcammogva az országunkon - persze az emberi beavatkozás szabályozásának megfelelő mederben haladva. A folyó a németországi Fekete-erdőben csörgedező kristálytiszata patakként kezdi meg utazását, amint ezt egy kifüggesztett tábla is hirdeti a helyszínen. Valójában azonban több forrás találkozása adja az alapvízellátását a Berg néven ismert kezdő folyamnak. Egy másik jelentősebb vízzel rendelkező Fekete-erdei patak a Brigach vizével vegyülve, egymásba csatlakozva, fonódva válik Dunává, majd a forrástól 36 kilométerre a föld alá merül ahol egyesül a Rajnával, hogy később szétválva ismét előbukkanjon és folytassa megállíthatatlan útját a Fekete-tengerig.
Ezen út során több állomást is érintünk, többféle élőlény élőhelyét bemutatja a film vízben, vízparton, levegőben, mégis a legkedvesebbek természetesen a Magyar vonatkozású képkockák. Ekkor érzi úgy a hazánkfia, hogy jó-jó, beszéltünk mindenféléről ami fontos lehet a Dunával kapcsolatban, de végre hazaértünk, végre ezek mi vagyunk, végre rólunk szól a történet! Végre a magyar Alföld, a Duna–Tisza köze élővilágát látjuk, a túzokot, amint próbálja meghódítani kiszemelt párját, a kérészek rövidkés, mégis látványos életét, a vonuló madarakat a Hortobágy fölött, vagy a Parlamentet amint előtte vonul a fenséges sodrású folyó.
Majd elhagyva hazánkat egyesül a Tiszával, hogy egy lusta, időtlen óriásként hömpölyögjön tovább a tenger irányába.
Szemet gyönyörködtető felvételekre kell számítania a nézőnek, ha velünk tart, Szersén Gyula kellemes hangjával kísérve utazunk a készítőkkel városokon, természetvédelmi területeken keresztül a csodaszép folyón kezdetektől a végekig, Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig. A kezdő képek is igen kellemesen, jól alapozzák meg a további látnivalókat, ugyanis a vízi világ, madarak, békák szinte megkoreografált mozogása nyitja a filmet a Kék Duna keringő taktusaira.
A valóság azért egészen más, csak le kell nézni a legközelebbi bármely partszakaszra. Flakonok sörösdobozok és szemét minden formája jelzi az turista, a horgász, az EMBER jelenlétét. Nos ez is megérne egy hasonló hosszúságú filmet, ebből a szemszögből rávilágítva a környezetkárosító hatásunkra, felelősségünkre. De ez most nem az, itt a romlatlan, romantikusabb véna kerül a szemünk elé. Mint az európai kontinens Amazonasa.
Ritka az a műsor a NatGeón ami ennyire rólunk beszél, ami a lelkünk egy darabjáról mesél. Ez a film, azt gondolom, pont ilyen, hiszen a Duna egy kicsit mi magunk vagyunk!
A DUNA, EURÓPA GYÖNGYSZEME
február 23-án, vasárnap 13:00-kor a National Geographic Channel műsorán
STB tollából
