Sajnálatos módon eddig a Hindenburg 1937-es katasztrófáján kívül semmiféle információm nem volt a Zeppelinekről. Mint ahogy a hadászati felhasználukat is most hallom először. Természetesen ez az én tájékozatlanságomat bizonyítja. Ezt a hihetetlen űrt bepótolandó most nézzük miként lett Ferdinand von Zeppelin békés célokra megálmodott légi járműve Nagy-Britannia légterének feltartóztathatatlan rettegett halálhozó fenevada.
A ZEPPELINEK TÁMADÁSA
Ferdinánd von Zeppelin gróf a 20. század legelején egy flottányi merev vázas léghajóval forradalmian új légi luxusutakat szervezett a tehetős utasai számára az Alpok fölé, valamint az első világháború előtt kereskedelmi járatokat üzemeltetett. Németország ünnepelte saját kimagasló műszaki színvonalát, hiszen az első repülőgép levegőbe emelkedését bőven megelőzte ez a léghajó forgalom.
A háború kezdete után természetesen a hadiipar a saját szolgálatában rettentő tervei szerint csatasorba állította a gépeket. A hadi gépezetszerű felhasználás Peter Strasser fregattkapitány agyában született meg. Nagy hatótávolságú bombázóvá alakítva, ártatlan polgárok otthonaira az éj leple alatt leszórt bombatámadással készültek rávenni a brit kormányt, hogy szálljon ki a háborúból. London bombázását tűzte ki célul ezzel gyorsan térdre kényszerítve Angliát. Ekkor született meg a modern hadviselés alapelve, a totális háború amely nem tesz különbséget a fronton harcoló katona, és a hátország ártatlan állampolgárai között.
A 200 méter hosszú, rendkívül könnyű alumínium szerkezetű, 19 hidrogénnel feltöltött tömlővel rendelkező zeppelin 125 kilométer per órás sebességgel akár 24 órát is képes volt a levegőben tölteni. És bizony 18 hónapon keresztül sikeresen hajtottak végre vele támadásokat, mire a brit mérnökök valamilyen megoldást találtak a semlegesítésükre. Mert hiszen a gyúlékony gázzal tele testet nem is volt olyan könnyű megsemmisíteni. A lövedékek teljesen hatástalanoknak bizonyulva keresztülhatoltak a borításon bármiféle jelentős kár okozása nélkül. Hiába képezték ki a pilótákat az éjszakai repülés veszélyes manővereire, az elhárító tűzerejük kevésnek bizonyult a támadókkal szemben.
Különleges foszforral töltött lángoló lövedékeket kísérleteztek ki, amely a számítások szerint a külső köpenyen keresztülhaladva lángra lobbantja majd a tömlőkben lévő gyúlékony gázt. A nagy remények viszont szertefoszlottak a levegőben amikor az angol pilóták keresztüllőtték a zeppelint anélkül, hogy bármi is történt volna. 18 hónapon keresztül jártak vissza a szigetország fölé a német bombázók gyakorlatilag számottevő ellentámadás nélkül bombázva a célpontjaikat.
A britek egy robbanó lövedék kikísérletezésén is dolgoztak, amely a külső burkolaton egy akkora lukat szakít, amelyen a beáramló oxigén a higrogénnel végre egy sokkal gyúlékonyabb elegyet tud képezni. Élesben való tesztelésére 1916. szeptember 2-án került sor, amikor is a német haderő az eddigi legnagyobb légitámadás elindításával megérkezett a légtérbe.
Hogy ez a lőszer hatásosnak bizonyult-e, avagy egy újabb emberéleteket követelő kudarc lett a kísérlet vége, az a vasárnapi film megtekintése során elválik. Az is kiderül, hogy a német hadiipar miért tiltotta be a háború alatt a kolbász marhabélbe töltését vagy, hogy milyen meglepő megoldást találtak ki a felhők fölött úszó léghajó vakon repülésének tájékozódására.
A ZEPPELINEK TÁMADÁSA
január 26-án, vasárnap 21:00 óra - National Geographic Channel
STB tollából
