Elképesztő mértékű függőséget jelent az elektromos áram a mai fejlett társadalmak életében. Minden, de minden elektromos segédlettel működik. Hiszen ha nincs gáz, hát főzünk villanyrezsón, ha nincs távfűtés, hát előhúzzuk az elektromos olajradiátort, a hősugárzót a pincéből. Nyári nagymelegben a klíma vagy a ventillátor segít elviselhetőbbé tenni a hőséget, esténként a szúnyog ellen is van elektromos rovarölő megoldás, miközben a hangulatlámpa fényénél hűs italokat kortyolgatunk a fridzsider ajtaját feltépve. Elektromos berendezések ébresztenek, altatnak el, segítik mindennapjainkat minden területen, biztosítják a munkánkat, zárják az ajtókat, készítik ételeinket, utazunk vagy szállítunk a segítségével, vagy csak egyszerűen életben tartanak.
A mai ember élete el sem képzelhető áram nélkül, minden, ami biztonságot és a normális alap működést jelenti, teljességgel összeomlik, ha megszűnik az áram ellátás.
ELSÖTÉTÜLT AMERIKA
Nagyon tanulságos és izgalmas másfél óra címe ez, ami egy Cloverfield című filmből ismerős kézikamera nézetből, áldokumentumfilm-szerűen mutatja be Amerikát, amint egy szájbertámadás teljesen megbénítja 10 napra az egész ország elektromos hálózatát. Elsőre az ember nem is gondolná, hogy ez mivel is jár, mint ahogy a film szereplői is meglepődve ugyan, de kissé hidegen fogadják a teljes áramkimaradást. Persze a liftben rekedni, vagy a leálló metróból az alagútban kifelé sétálni rossz dolog, ám ezzel együtt ez egy jó bulinak tűnik elsőre. Nincs kötöttség, hiszen munkába sem indulnak el az emberek, mivel az irodában, hivatalokban is sötét van, így miért is tennék. Az utakon sohasem látott dugók alakulnak ki a tömegközlekedési lehetőségeket is teljesen kilőve ezzel. Az utcán vidáman sütögetve észrevétlenül felélik a még meglévő készleteiket, nem gondolva a holnapra, hiszen mire feljön a nap, úgyis helyre áll a rend.
De nem áll!
Egyre nagyobb a sor a boltokban, és a polcok is egyre üresebbek, a benzinkutak szivattyúi is igényelnék a villamos energia segedelmét, de ennek hiányában nem képesek üzemanyagot pumpálni az autók benzintartályába.
A közvilágítás megszűnésével természetesen a bűnözés is megindul, és nem csak az erre hajlamosak kezdenek fosztogatni, hanem az egyre növekvő rászorulók is, akiknek a napok óta leálló vízszolgáltatás miatt néhány palack víz beszerzése már minden kockázatot megér. A bankautomaták sem üzemelnek, de mi értelme is lenne, hiszen a pénz egyre jobban elveszíti értékét, nincs mit vásárolni rajta. Felértékelődik viszont a zseblámpa, a napelemes akkumulátor töltő és a gyertya jelentősége. Kijárási tilalom lesz érvényben a káosz visszaszorításának érdekében. Mindenfelé tűz pusztít, melyet a tűzoltók a feltorlódott, magárahagyott autósortól sem megközelíteni nem tudnak, sem eloltani megfelelő vízellátás hiányában.
Jelentős mennyiségű ember készül már évek, esetleg évtizedek óta a hasonló kialakult helyzetre egy emberektől távoli vidéken létesített menedék, bunker fenntartásával. Közülük egy família sikeres, gyors, és tervszerűen szervezett kiöltözésének lehetünk tanúi. Több hónapnyi élelem, és víztartalék bespájzolása csak ezt a napot várta, hát itt az idő, az előre megírt túlélési terv szigorú betartásával terelgeti a magát félkatonai szervnek tekintő családfő az övéit a biztos menedék látszólag biztonságos kapui mögé. Míg a világ egymást tapossa egyetlen konzervért, ők a megszokott ritmusban folytathatják elzárt életüket. Egészen addig, míg a szomszédok meg nem neszelik, hogy ők rendelkezhetnek némi tartalékkal, ezután már hadseregként rohamozzák meg az ő lehetséges túlélésüket jelentő bezárkózó családot. Így hiába a több éves tervezés, a rendszer pár nap alatt semmivé foszlik, és már az életükért kell küzdeniük a készletek feladásáért cserébe.
Döbbenetes a film, és rettenetesen életszerű. Nem a megszokott gonosz és a jó harca különíthető el az események során, egyszerűen a hétköznapi ember kétségbeesett túlélési ösztönének egyre erőteljesebb sarkosabb megjelenését követhetjük nyomon. A megszokott hétköznapok gyökeres változásának következtében megszűnik az emberiesség, a segítőkészség, a kétségbeesett düh keríti hatalmába az esendő embert. Megszokásból élünk, minden cselekedetünk a jólbegyakorolt napi rutin ismételgetése. Egyetlen elemének a kiemelésével teljesen megváltozik a magatartásunk. Persze mondhatjuk, hogy nem így van, és biztosan nem reagálnánk ilyen szélsőségesen, de ezek a mondatok is a megszokott környezetben a megszokott biztonságérzetben fogalmazódnak meg.
Mindenkinek ajánlom a film megtekintését, nagyon közvetlen hangulata van. Képi világának köszönhetően belülről, és nem külső szemlélőként követi a társadalom széthullásának fokozatos eseményeit. Első sorból nézhetjük milyen az, ha homokszem kerül a kényes felépítésű gépezetbe.
STB tollából
