A második világháború „haszna”- ha szabad ilyen furcsa kifejezést használni - mind a mai napig körülvesz mindannyiunkat. Mivel az akkori harci helyzetben a náci Németország és a vele szemben álló felek is folyamatosan megpróbálták túlszárnyalni mind technikailag, mind építészeti megoldások terén az ellenfeleket. A kényszer, a nagy nyomás és a szükség olyan újítások megalkotását eredményezték, melyet a háború után alapul véve, továbbfejlesztve ugródeszkaként szolgált az elkövetkező évtizedekben. Ez a 6 részes sorozat a háborús Németország legjelentősebb fejlesztéseit mutatja be, és ezek háborúban betöltött szerepét.
A harmadik birodalom építményei: Az atlanti fal
1944. június 6-n, a D-Day néven ismert partraszállás napján Hitler 1500 katonája néz farkasszemet az 5000 km-es erődítményrendszer normandiai szakaszán 35 ezer fős szövetségi katonával. Ez a történelmi esemény ettől a ponttól ismerős a nagyközönség számára, nade hogy hogyan is került a nyugati jó, és a germán rossz első összecsapására pont itt sor, és miként jöttek létre a náci lőállások, a sorozat első részéből kiderül.
Miközben keleten, a Szovjet-oroszországi frontvonalon teljesen megrekednek a harcok, Anglia szövetségre lép az USÁ-val, ezzel komolyan veszélyeztetve Hitler francia, belga, holland, norvég pozícióját. Ezért lépéseket tesz ezen partvidékek védelmére az újdonsült szövetségesek várható inváziója ellen, 5000 km védelmi vonalán óriási tüzérségi ütegek, bunkerek, lőállások megépítésével, melyek még ma is állnak. A sürgető munkálatok levezénylésével az akkori legnagyobb német építővállalat, a Todt Szervezet főmérnökét, Franz Xaver Dorsch-t bízzák meg.
A Führer kívánsága, hogy 500 féle különböző tervezésű és típusú erődítmények folyamatos lánca figyelje az 5000 kilométeres partszakasz minden méterét. Három és fél méter vastag betonfalú bunkerek egyenként 40 ezer tonna beton felhasználásával készülnek. 1943 májusára 9671 harcállás elkészül, ami csupán 50 %-a a vezér rendelkezésének. A 4 éve húzódó háború veszteségei miatt egyre kevesebb a nyersanyag, a pénz és a munkaerő, miközben a harcok során a német hadsereg minden nap 2000 embert veszít a frontvonalakon. A német nélkülözhetetlen munkaerő pótlására 32 ezer civil kényszermunkást, és hadifoglyot vezényeltek a területre, embertelen körülmények között dolgoztatva őket, közülük sok ezren vesztették életüket a munkálatok során.
Rommel tervei, miszerint 1944 májusára mindennel elkészül nem váltak valóra, miközben a szövetségi csaptok teljes titokban már felkészülés utolsó fázisainál jártak. Az Atlanti fal sok bunkere még fegyver nélküli volt, sőt ember sem jutott mindenhová. A támadásokat valamely jelentős kikötő közelében várták, ezért az Omaha partszakasz 6 kilométerén a meglepett kevés munícióval rendelkező náci állások időlegesen feltartóztatják ugyan, de visszaverni, megállítani nem tudják a megszálló amerikai, kanadai és brit erőket.
Hitler Atlanti fala több milliárd birodalmi márka, sokmillió tonna beton, és a több ezer, munkás halála mind hiábavalónak bizonyult, nem volt képes feltartóztatni a szövetségesek támadását, ami a második világháború befejezése felé vezető út első jelentős lépése volt.
Az építmények ma is ott állnak hangtalanul, némán, mint valami háborús síremlékek. Minden éven ezrek látogatják meg ezeket, érdeklődők, emlékezők, elemzők, a harcokban elesettek hozzátartozói. Egy-egy ilyen lőállásba lekuporodva elcsendesedik a világ, és elfog az az érzés, mintha még egy-egy lövés zaja rengetné meg a falakat, mintha halk foszlányokban a harci zörejek még jelen lennének örökre bezárva, mint a kagyló héjában a tenger morajlása.
A harmadik birodalom építményei: Az atlanti fal
December 16-án hétfőn 22:00 órától a NatGeo műsorán
sorozat ajánló ITT megtekinthető
STB tollából
