A legborzasztóbb katasztrófák, és az ISON üstökös fenyegető száguldozásai után egy újabb másfél órás film, ami előtt ajánlatos a karosszék mellé készíteni némi antidepresszánst, vagy valami rövidet.

 Vörös riasztás a Föld nevű bolygón

Év vége közeledtével úgy tűnik számomra, hogy némi sulykolás ömlik a képernyőről, ami fel akar talán készíteni - ha máshogy nem lelkileg - az élet múlandóságára. El akarja hitetni velünk, hogy bizakodó mosolyra semmi ok, a jövő csak rosszat hozhat. Én ezt nem fogadom el, a ló rúgja meg, és csakazért is megnézem a Vörös riasztás a Föld nevű bolygón címet viselő műsort. De sajnos rá kell döbbennem a vége főcímhez érve, hogy a helyzet valóban nem túl rózsás. Legalábbis, ha hihetek a megszólaltatott kutatók véleményének. De a fene essen bele, nem hiszek, mondjanak amit akarnak! Csakhogy amit mutatnak, az nem légből kapott, hanem ott sodródó, repülő roncsdarabok tömkelege, amit a tornádó magával cipel, majd szétszór a szélrózsa minden irányában.

Nem lehet sajnos a homokba dugni a fejünket mondván, ez engem nem érint, messze van, itt más klímaviszonyok között élünk. Gondoljunk csak a teljesen váratlan 2013 március 15-én ránkszakadt hóáradatra! Nem volt ember, akit felkészülten ért volna.

Szerencsénkre valóban jó helyen rakott ki a gólya annak idején, így ezen a környéken az összes trópusi vihar, tornádó hurrikán elkerülését kipipálhatjuk. Szélsőséges időjárás azért itt is adódik, és egy-egy szélvihar azért időnként leviszi a fejünk fölül a ház tetejét, de legalább nem dönti romba az egész épületet, nem rombolja le egy a teljes város összes házát. Na ugye, máris pozitívabb így a kép.

Következő téma a jégesők pusztító hatása. Na igen. Ez már sajnos minket is érint. Rendszerint a virágbaboruló fákat veri el tavasszal, vagy a termést tizedeli meg. Hát igen, ebben azért nehéz meglátni a pozitív vonalat, hacsak azt nem, hogy a filmben bemutatott Dél-Dakotai felvételen látható 46 cm-es grapefruit nagyságú jégdarabok nem érkeznek hazánk térségébe. Dél-Kínában 2013 márciusában 20 ember halálát okozták a hirtelen megeredt viharban a hatalmas jégtömbök. Na ugye! Nem is élünk mi olyan rossz helyen!

Majd a villámok erejét és sokaságát is taglalja a film, amivel sajnos nem tudok vitatkozni. A villám az villám, itt is, ott is, amott is. Egy érdekes adat szerint körülbelül 100 villámcsapás történik másodpercenként világszerte.

Mindezekért az oly sokat emlegetett globális felmelegedés a felelős, illetve mi mindannyian, akik ezt okozzuk. A folyamat hatására rekord szárazságok, és hőmérsékleti értékek mérhetők bármerre is járjunk bolygónkon, mint például az idén mért hőhullám Ausztráliában, ahol 52 Celsius fok volt a legmagasabb érték. Ennek következtében mindenfelé tűzvész pusztított megállíthatatlanul erdőket, farmokat, lakóparkokat emésztve el. A bizonyítékok megcáfolhatatlanok, Földünk visszavonhatatlanul melegszik. Vagy nem?

És itt egy kissé elbizonytalanodni látszik a felmelegedő klímaváltozást szajkózó tudóssereg arca. Hiszen mire vélhető, az egyre elhúzódó makacs téli időjárás? Az előbbiek megcáfolására jött létre, hogy csúfot űzzön a hatalmas adatmennyiségből okosakat előrejelző szakemberekből? Hiszen nem csak nálunk, hanem Angliában és Wales-ben is az idei tavasz volt az elmúlt 50 év leghidegebb időszaka. A legöregebbek sem emlékeznek ehhez fogható mennyiségű kései havazásra. A hó elér egészen a Sahara sivatag széléig, sőt a havat sosem látott Izraelig is. De persze rögvest találunk egy klimatológust, aki már csípőből magyarázza is a jelenség mibenlétét, futóáramlásról, meg jégsapkák olvadásáról hablatyol. De hosszútávon úgyis a hő nyer a hideggel szemben... Na kezdődik megint elölről!

És még ha ez nem lenne elég, hát búcsúzóul még rúg egyet rajtunk a kutató viharvadászok szószólója:

„Tudom, hogy rosszabbodik az időjárás. Láttam. Azt jósolom, hogy ennél csak rosszabb lesz.”

Főcím, döbbent halálra vált arc, most jöhet az antidepresszáns, majd kalap-kabát-lúdtalpbetét, és irány a pszichiáter. De mivel sírva vigad a magyar, inkább kiáltsuk a világba: HEJJ, SOSE HALUNK MEG!

 Vörös riasztás a Föld nevű bolygón

december 8-án, vasárnap 20:00-kor - National Geographic Channel

 STB tollából

Ha főző műsort néz az ember, máris elfelejtheti a „bekapok valamit, és futok is tovább” tételt, hiszen meg lehet róla győződve, hogy nagy műgonddal, hosszasan előadott költemény lesz a végén feltálalva. Még súlyosabb e téren a helyzet, ha az ázsiai konyháról beszélünk. Itt nincs kapkodás, nincs sietség, a külső szemlélő számára olyan áhítattal készül az étek, mintha a szakács főzés közben a thai chi megfontolt mozdulatsorait ismételgetné. Legalábbis ez volt a benyomásom a film alatt, melyben  egy Bryan Clift nevű utazó szakács kóstolókörútján vehetünk részt Koreában.

Az utazó szakács Koreában

Bryan semmit sem tud a koreai ételekről, így kísérői, vendéglátói előszeretettel kóstoltatnak meg vele mindenféle beazonosíthatatlan állatbelsőségből készült, vagy ehetetlenül csípős helyi finomságot, melyet az ízlelőbimbói -fehér ember lévén - nem minden esetben fogadnak örömmel.

Bejárnak néhány tradicionális piacot, amit a nálunk megszokott EU-s szabványok szerint, a mi  ANTSZ felügyelőink a képernyő előtt végignézve a műsort, bezáratnának. Védőeszközök teljes hiánya, minden hozzávaló földön való tárolása, elkülönítések nyomokban sem fedezhetők fel a különböző ételfajták között, és ráadásul mindezt a nyílt utcán, mindenféle letakarás, sőt eltarthatósági jelölések feltüntetése nélkül. Csoda, hogy még életben van az a pár milliárd vágottszemű kisember!

Szóval itt eszik, iszik  Bryan Clift, aki egy nagyon szimpatikus, szerény, szerethető figura. A célja ezzel a körúttal, hogy néhány nap alatt körbeutazva Koreát, a vidék sajátosságait megkóstolva, megismerve, ételkritikusok egy maroknyi csapatának bemutassa, mit is tudott elsajátítani és leutánozni az általa elfogyasztott táplálékok közül. A kritikusok viszont nem akárkik, ők Korea legjelentősebb ételértő szakemberei. Érdekes egy helyzet. Mintha idejönne egy afrikai szakács, és mi töltött káposztát, lecsót, meg bajai halászlevet bográcsban kérnénk tőle, és Benke Laci bácsi húzgálná a száját, ha nem olyan az ízhatás, mint az anyu főztje. Dehát emberünk ezt vállalta, így ezt csinálja! Vegyes érzelmekkel ugyan, de magába erőltet néhány érdekességet is, melyről a tányér fölött görnyedő megnyilvánulása mindent elárul:

„Olyan szaga van, mintha valami megdöglött volna! Nagyon büdös!”

Hát ezeken az alapokon elindulva nekiesik a szállodája konyhájának, és megpróbál a nagyérdemű vizsgáló bizottságnak rittyenteni valami fogukra valót, és villantani egy akkorát, amitől a kicsi szemük végre elkerekedik.

 Az utazó szakács Koreában

december 3-án, kedden 19:00-kor a NatGeo műsorán

STB tollából

 A természet az úr, tudomásul kell venni. És ha mégis megfeledkeznénk erről, amikor már azt hinnénk, hogy mi emberek irányítjuk a földünk sorsát, váratlanul olyan leckét kapunk, hogy csak győzzük túlélni!

Igen! Egy újabb műsor, amiben csak a pusztítás, a rombolás, a halál a vezérvonal. És nem lehet kitérni előle!

 A tíz legsúlyosabb természeti katasztrófa

Bekapcsolom a televíziót, és a hírműsorokból olyan örömmel és boldogsággal ömlik a rémhír, hogy a végére üveges, riadt tekintettel könyörgöm a megváltó távkapcsolóért. De amikor a rémhír valóságba fordul, a következmények rettenetesek, felfoghatatlanok.

Vasárnap este tíz elképesztő természeti katasztrófát, vagy járványt követhetünk vissza az első jelekig, kialakulásukig, és a hatásmechanizmus rekonstruálása segítségével érthetjük meg, miért nem lehet olykor a legjobb felkészülés sem elegendő az elkerülés érdekében.

Mint a kezdő történet, melynek döbbenete még mindenkiben elevenen él. 2011 márciusában 11-én Japán partoktól 65 kilométeres távolságban 9-es erősségű rengés hatására megmozdult a föld óriási cunamit gerjesztve, mely a szigetország északi partvidékét teljesen letarolta. Azt hiszem senkinek nem kell hosszasan ecsetelni a történteket, mindannyian egy emberként döbbenten és tehetetlenül néztük az élő adás közvetítése segítségével, amint autók, emberek, házak sodródnak megállíthatatlanul az árban.

Az 1918-as spanyolnátha nevű vírusfertőzés, ami 100 millió ember halálát okozta, ugyan már nagyon távolinak tűnik, de a mutáns utódai még mindig közöttünk élnek, és fenyegetnek egy újabb globális járvány lehetőségével.

Vagy az 1883. augusztus 27-én történt Indonéz krakataui vulkánkitörés, melynek 4 hatalmas robbanása a film szerint 13 ezerszer nagyobb volt, mint a Hirosimai bomba ereje.

De említhetnénk egy sokkal közelebbi időpontot is. 2005 augusztusában a Bahama-szigetek felől érkező trópusi vihar egyszerűen lerombolta New Orleans városát. A Katrina néven elhíresült hurrikán 1700 ember életét követelve dühöngve ledarálta a város nagy részét.

Ezek a száraz tények melyek nem adják vissza a széthulló családok, a menekülő emberek, a túlélők fájdalmát, a megélt borzalmakat. Képtelenség még egy pillanatra is beleélnie magát az embernek az örjöngő időjárásban az utolsó fűszálba kapaszkodó kétségbeesett jajkiáltásba, amit a „szerencsés” túlélők elcsukló hangon elmesélnek.

Ezen borzalmak felidézését célozta meg a film, mintegy jelezve az összegyűjtött eseményekkel mindannyiunknak, hogy csak bérlői és nem tulajdonosai vagyunk a Föld nevű bolygónak. Melyet folyton megbolygatunk, kihasználunk, kizsigerelünk, de időnként a miheztartás végett hatalmas dühkitöréssel tombolva megtorol, kvázi visszavág helyrerakva, elsöpörve a felszínen hemzsegő zsarnokokat.

 A tíz legsúlyosabb természeti katasztrófa

 December 1-jén, vasárnap 20:00-kor  -  National Geographic Channel

 műsorajántó ITT megtekinthető

STB tollából

 A fotózás élménye a mobiltelefonokba szerelt eszközök óta a világ legtermészetesebb dolga. Fotózunk éjjel, fotózunk nappal, fotózunk gyereket, fotózunk szerelmet, fotózunk bulit és fotózzuk magunkat is egyfolytában ha kell, ha nem. A történelem során még sohasem készült ennyi maradandó vizuális emlék, mint az elmúlt 20 évben.

De a fotográfus szakma mégsem kopott el, a professzionális látásmódnak, a fény-árnyék játékának tökéletes maradandóvá tételéhez még mindig elengedhetetlen a szakember.

 NATIONAL GEOGRAPHIC: A 10 LEGJOBB FOTÓ

A National Geographic magazin egyik szerkesztőjének, Chris Jones-nak a segítségével, kommentárjával vesszük sorra a 2011-es esztendő 10 legjobban sikerült fotóját a NatGeo legújabb filmjében.

Nem is hinné az ember, micsoda elszántság, megfeszített eltökéltség, türelem és hihetetlen munka áll egy-egy felvétel mögött. Egy hangulat, egy fényviszony, vagy egy borzongató pillanat elkapása mennyi meneteléssel, utazással jár, mennyi hidegvér és mennyi veszély felvállalását jelenti. Mint ahogy például az év 10-es listájának az utolsó helyére szorult felvétel, egy ázsiai barlang cseppköveinek a már-már fanatikusan elszánt megközelítése és életveszélyes pozícióból való fotografálása. A képet megelőzte egy dzsungel gyalogtúra, majd két hét a sötétben, csak a fejlámpák fényében a 4 kilométer hosszú barlang bebarangolásával, piócák, denevérek, rovarok között. Mindez egyetlen pillanatkép miatt, amit esetleg a fogászati rendelő várójában az ideges páciens egy pillantással konstatál, majd rögvest lapoz is tovább. Csak megszállott őrülteknek ajánlott ez a szakma!

De bemutatnak egy felvételt melyen egy ritka SZELLEM MEDVÉNEK nevezett fehér bundájú mackót ábrázol a kép. Ez is csak egy újabb kép néhány magyarázó sorral a magazin oldalain. Ám ami mögötte van, az bizony a kőkemény élet. 3 hét napi 16 órájában csak ülni a zuhogó esőben, a hidegben, figyelni, várni miközben egyetlen medve sem vetődik arra. Amikor egyszercsak.......

Ez persze még mindig a könnyebbik vége a melónak.

Lynsey Addario egy rendkívül bátor hölgyemény, akinek mindig a legforróbb helyzetekből kellett tudósítania. Míg 2004-ben Irakban emberrablók áldozatává nem vált munka közben. És mit tesz ilyenkor egy igazi megszállott? Hát visszamegy Bagdadba, hogy bemutassa mi változott az iraki háború után. Erősebb benne az újságírói véna mint a női ösztön, vagy az emlékek okozta félelem.

Szóval, hogy nem teljesen normálisak e szakma képviselői, az nem lehet kérdés. Ellenállhatatlan bennük a vágy, hogy maradandót, kiemelkedőt alkossanak, hogy az ő szemükkel lássunk egy pillanatot a nyüzsgő világ forgatagából. Önként vállalnak veszélyt, rohannak felfedezetlen területekre, cipelnek felszereltséget hegyen völgyön át csakhogy jól megmutassák nekünk. És valóban elképedünk, elszomorodunk, megcsodálunk, hátrahőkölünk, és élvezzük az élményt mely az ő orruk előtt jött létre, míg készítőik hátrahúzódva a gép mögé, arctalanul elénktárják a lencsében meglátott csodáikat. És bizony van bőven mit csodálnunk! Hogy mit is? Szombaton kiderül!

 NATIONAL GEOGRAPHIC: A 10 LEGJOBB FOTÓ

november 30-án, szombaton 19:00-kor  National Geographic Channel műsorán

STB tollából

Talán jobb is, hogy nem tudunk semmit sem, vagy roppant keveset a bolygónkon kívül zajló eseményekről. Mennyi aggodalommal szemlélnénk a végtelen teret? Így viszont a Föld nevezetű űrhajón keringve járkálunk a nekünk kijelölt pályán körbe-körbe utazgatva a végtelen világűrben. Csak a piti kis dolgainkra koncentrálunk, és csak néha-néha emeljük fel a tekintetünket az égboltot kémlelve, hogy az űrhajó ablakából megcsodáljuk a páratlan kilátást. Pedig mi minden zajlik odakinn!

 AZ ÉVSZÁZAD ÜSTÖKÖSE

Talán már hallottunk az ISON névre keresztelt üstökösről. Ha mégsem a NatGeo egy egész műsort szentel a jelenség megismertetésére, bemutatására.

Az ISON egy város méretű jég és kődarab, amely már megint veszélyesen közel száguldozik mellettünk. Ám a NASA tudóscsoportból álló szakemberek gyorsan megállapították, hogy nem jelent veszélyt az otthonunkra. Több mint 900 millió kilométerre van tőlünk, a Naprendszer külső sávjában. Rajta tartják a szemüket! Figyelik! Nyugi!

Megnyugtatás képpen rögvest előhozakodnak egy közelmúltban történt hasonló égitesttel, amit viszont a kutya nem vett észre, míg be nem lépett a légtérbe. 2013. február 15-én ugyanis egy 15 méter átmérővel rendelkező kődarab jelent meg az oroszországi Cseljabinszk felett, látványos bemutatót tartva a hasonló események megbízható előjelezhetőségét tekintve. Ez alapján akár becsapódhatna egy hasonló meteor elpusztítva az általunk ismert életet akár most is! Vagy most! Vagy.....

De mindegy is, hogy előrejelzik-e az armageddont, mert hiszen mit tudnánk ellene tenni? Semmit! Összecsomagolunk és...? Bruce Willis meg  már öreg hozzá, hogy megmentsen minket! Egyébként nézzük meg az eseményt taglaló csillagászok arcát! Olyan örömmel, szeretettel, aggodalommal beszélnek  ISON-ról mint az  ALIEN negyedik epizódjában a falra ragasztott tudós, akinek már a haláltusáját kellett volna vívnia, ehelyett egy újabb csoda születésén örvendezett, amint egy újabb halált hozó lény jött létre. Körülbelül ugyanez a csodálattal teli boldogság látható a valós kutatók arcberendezésén. Miközben épp megsemmisülne a föld ők még mindig adatokat gyüjtögetnének.

De térjünk vissza vizsgálatunk tárgyára C/2012 S1-re, közismertebben az ISON-ra, hiszen ezért vagyunk itt! Ebben a pillanatban is közel 200 kilométert tesz meg másodpercenként a Nap irányába. Több lehetséges elképzelés is van, mi fog történni, ha közel kerül a Naphoz. Az egyik, ami olyan izgalmassá teszi még a laikus számára is az az, hogy a Nap gravitációs ereje széttépi a száguldó üstököst, és az elpusztulásának fénye a telihold világosságát is túlszárnyalhatja majd. A rendkívüli fényjelenségre november 28-án, magyar idő szerint az esti órákban kerülhet sor, ugyanis ekkor ér a kőtömb a Nap közelébe.

Az elméletek még arra is következtetni engednek, hogy ha sikeresen megkerüli az üstökös a Napunkat akkor decemberben újra előkerül, remélhetőleg nem egy módosult pályán, és  remélhetőleg nem arról szólnak majd ismét a híradások, hogy tervezzünk be 2013-as év végére is egy újabb elkerülhetetlennek látszó világvégét.

Addigis, míg ez kiderül, ennek a filmnek a segítségével szakemberek szájából hallgathatjuk meg az esemény előzményeit, folyamatát, valamint hasonló égi jelenségekkel való összehasonlítását.

Olyan lehetőségeket kínál az ISON üstökös megfigyelése, amilyen csak egyszer adódik az életben – mondják. Remélhetőleg nem az utolsó megfigyelésünk is egyben...

Tényleg megnyugtatóbbnak tűnik, ha nem tudunk semmiről. A napi megélhetési gondok mellett még a világűrből érkező elkerülhetetlen miatt is stresszben kellene leélnünk az életünket?

Egyik kedvenc, már ZEN magaslatokat érintő ide vágó idézetem a következő: „Tudsz ellene tenni valamit? Nem? Akkor mit törődsz vele?” (Csoma)

 AZ ÉVSZÁZAD ÜSTÖKÖSE

 Bemutató: november 24-én, vasárnap 19:00-kor - National Geographic Channel

Ismétlések időpontjáért katt ide!

a film beharangozója ITT megtekinthető

STB tollából

 Megfejthetetlen, miért foglal el az emberi elmében ilyen kiemelt szerepet a felülkerekedés ősi ösztöne, a háború, az öldöklés, az ellenfél mindenáron való elpusztítása. Miként uralja a kollektív tudatunkat mindennél erősebben a vágy, hogy erőszakkal gázoljunk át mindenen és mindenkin, a vágy a világ ura cím elnyerésére. Mindeközben szinte kivétel nélkül minden megkérdezett ember egyetlen célja a földön eltöltött ÉLET nevezetű időtöltés kapcsán a boldogság elérése. De hogy lehet, hogy boldogsággal tölt el bennünket a háború? A játékkészítőknek tuti receptjük lehet erre!

 Gyáróriások – Wargaming az online játékkirály

Ha a családban a gyermekáldás öröme egy fiúval ajándékozza meg a szülőket, szinte bizonyosak lehetnek, hogy lesz olyan rokon, aki előbb vagy utóbb egy játékfegyvert, tankot, harckocsit hoz az ünnepelt kiskölök szülinapjára, vagy a karácsonyfa alá. Kikerülhetetlenek a harci kellékek, mintha a gyerekszoba kötelező hozzátartozó eszközei lennének. Már egészen kis kortól a legjobb játékok között a katonásdi megjelenik az óvodában is, majd kissé átalakulva megmarad a szenvedély konzolgépeken és az interneten online formában, élethű minőségben tálalva. Hatalmas fejlesztőcsapatok dolgoznak azon, hogy minél professzionálisabb élményt nyújtson az ellenség kivégzése, legyilkolása, minden részletre kiterjedően a legprofibb látványvilág fogadjon minket, ha már virtuális gyilkosságra adtuk a fejünket. Miközben összeesik áldozatunk, megcsodálhassuk a lemenő félben lévő napfény eredetivel közel azonos hatását az élettelen testen, hogy egyre kevésbé legyen az az érzésünk, hogy ez csak egy játék, semmi köze a valósághoz.

A NatGeo Gyáróriások sorozatának ezen részében a fehéroroszországi Minszkbe látogatunk, ahol a Wargaming főhadiszállásán megmutatják nekünk, hogyan is tettek szert 200 milliós bevételre a 2012-évben.

Bizony nem mással, mint a háború népszerűsítésével! Ha valahol, hát itt még hangsúlyozottabban a jelszó: A háború jó üzlet!

Igaz, hogy csak a virtuális világban adnak boldog-boldogtalan kezébe harci gépjárműveket, de az üzenet, az elültetett gondolatok nem a csodálatosan kimunkált mezei virágok gyűjtögetésére, és abból gyógyító főzet készítésére szolgálnak, hanem pusztításra és a megsemmisítésre irányulnak. És a Wargaming stáb statisztikái szerint mintegy 60 millió ember rohan haza iskolából, munkahelyről, és rogy le a monitor elé nap mint nap, hogy ennek az elültetett kényszernek engedelmeskedve támadjon, meneküljön órákon át győzködve közben az agyát, hogy akkor is én, és csakis én vagyok a legjobb!

A  World of Tanks nevezetű játék ráadásul teljesen ingyenes, amivel további gátakat rombol le a cég, hogy még véletlenül se legyen ok hezitálni a harcokban való részvétel kapcsán. És a játék olyan népszerű, hogy a világ sok milliós amatőr résztvevői mellett, profi sok millió dollár díjazású nemzetközi bajnokságon szponzorált csapatok mérik össze a tudásukat.

A virtuális világot 1600 fejlesztő csiszolja csinosítja folyamatosan, annak érdekében, hogy ne lankadjon a felhasználók figyelme, és további újakat szippantson magába a csatározás öröme. Aprólékos kidolgozottságú tankok várják az érdeklődőket, melyeknek a hangja is eredeti, működőképes, II. világháborús gépek valódi felbődülő motorjai, és nyikorgó lánctalpainak a rögzített felvételei alapján növelik a játék élményét.

Elképesztő, és egyben elszomorító a mai elképzelésünk a játékról, ami egyre kevésbé szól valamiféle mozgással egybeköthető tevékenységgel. Továbbá az az érzése támad az embernek, minhogyha valamiféle virtuális katonai kiképzésen vennénk részt, vagy mintha felkészítenének minket egy háborús helyzetre, ami egyáltalán nem lesz újdonság, hiszen mindenki ezt játszotta a gépen. Csak elmenekülni nem tud majd, mert az izmok mozgatására ezúttal nem lesz elegendő, ha megnyomom az előre nyilat vagy arrébb tolom az egeret!

Gyáróriások – Wargaming, az online játékkirály

bemutató november 24-én vasárnap 21:00 órakor a NatGeo műsorán

filmajánlóért KLIKK ide

STB tollából

50 éve már, hogy lövések dördültek a dallasi Elm Streeten. 50 éve már, hogy egész Amerika, és az egész világ döbbenten hallgatta a bejelentést:

„Hölgyeim és Uraim, az Egyesült Államok elnöke meghalt.”

50. ÉVFORDULÓ - A KENNEDY-GYILKOSSÁG

Fél évszázados szomorú jubileum alkalmából a NatGeo két egész estés filmmel is megemlékezik a XX. század leghíresebb politikai gyilkosságáról. Mindkét film a végkimenetelig követi Kennedy elnök, és gyilkosa Lee Harvey Oswald felkészülését. Egyikük, a választásokra készülve egy országjáró kampány körúton mint valami rocksztár ünnepli a tömeg bármerre is járjon, a végkimerültségig menetel az újabb megválasztása felé. Míg kivégzője, valamiféle magasztos zavaros cél érdekében magányosan, kitaszítottan keresi az útját, harcol az elismerésért, amit a kissé elmebeteg agyával fegyverrel a kezében lát csak elérhetőnek. És a sors fintora, hogy a történet mindkét résztvevője számára ugyanúgy végződik, és ugyanazon a napon zárják le végleg élettelen testük fölött a koporsó tetőt.

A Kennedy-gyilkosság című film Rob Lowe főszereplésével egyaránt  bemutatja a döntéshozó, jó politikai érzékkel rendelkező közszereplőt, míg a magánéletében esendő, jó kiállású sztáralkat férfit is, aki fürdik a népszerűségben, és keresi a női nem kegyeit. Ezt ellensúlyozandó az amerikai ideál államférfit láttatja a rendező, aki az atomháború árnyékában is keményen rendreutasítja a szocialista Szovjetúniót és Kubát, ripsz-ropsz egycsapásra megmentve ezzel a világot. Amerikai filmekből már megszokott magasztos módon festi le az ismert történetet, a lövésekig eljutó okokat, és az elkövető lehetséges lélektanát, flusztrációját, a társadalmi csalódottságát boncolgatva.

JFK: Az utolsó órák címmel Kennedy-házaspár szavazatszerző körútjának utolsó napjait, beszédeit láthatjuk eredeti, színes és fekete-fehér felvételek összevágásával, részesei lehetünk az eseményeknek, tudósítás szerűen követhetjük a halálba az Amerikai Egyesült Államok harmincötödik elnökét. A dokumentumfilm a helyszíneken, a tömegben résztvevő hallgatóság elmondása, az ünneplő tömegben egy akkor még 8 éves kisgyerek emlékei, vagy az elnöki testőrség tagjainak a visszaemlékezései segítenek beleélni magunkat az események szörnyű viharába.

És hogy valójában mi történt, hogyan, és hogy miért?  Jack Ruby elkeseredett, hathatós segítségének köszönhetően, már sohasem derül ki.

Nem tudjuk, és valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni, valójában mi is történt azon a napon. Oswaldot nem sikerült kihallgatni, elítélni, az összeesküvés elméletek szerint ennek nem is volt szabad megtörténnie.

1963 november 22-én John Fitzgerald Kennedy meghalt, három lövést adtak le rá. A Warren-bizottság vizsgálati aktátit 75 évre titkosították. Ezek a tények. A találgatások, a ködös indokok és a történtek elemzése, a kegyetlen rejtély megoldása az első időgép megépítéséig még eltart egy darabig.

JFK: AZ UTOLSÓ ÓRÁK

November 15-én, pénteken 20:00-kor

A KENNEDY-GYILKOSSÁG

 November 17-én, vasárnap 20:00-kor 

A Kennedy-gyilkosság című film ajánlóját ide kattintva megnézheti.

STB tollából

Na, én rajtam nem fog ki! ….Na jó, most már jobban figyelek!... Nade most tényleg!...  Na, megint tévedtem!... Hogy miért? Tarts velem, minden kiderül!

Egy átlagos nap folyamán rengeteg információ ér bennünket, aminek csak a töredékét vagyunk képesek felfogni. Ezt a tényt természetesnek vesszük, hiszen az is. És nem állunk meg egy pillanatra sem, hogy elgondolkodjunk saját érzékszerveink működésén. Eddig a percig!

 ESZEMENT JÁTÉKOK

Roppant szórakoztató, mulatságos, tanulságos és megdöbbentő módon juttatja tudomásunkra a sorozat, hogy bizony nagy kihívásokkal küzdünk a való világ állandóan vibráló eseményeinek a valós befogadása során. Elég direkt módon szembesít, hogy valójában minden pillanatban megtéveszthető érzékszerveinkre hagyatkozva cselekszünk, döntünk, élünk.

De most vegyünk egy mély levegőt, és lerogyva a televízió készülék elé hagyjuk, hogy ez a sorozat meglepjen minket saját működésünk összetett mivoltának bemutatásával és persze annak átverésével!

Az agyunk megtévesztése, megtéveszthetősége a filmsorozat témája, és ha elhisszük, ha nem, nagyon penge élen táncolunk, amikor a szemünknek hiszünk. De van-e más választásunk? Tulajdonképpen nincs, de ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek, talán könnyebb az együttélés is a többi tévedhetetlennel.

Kedves, mulattató kísérletek sorozatán keresztül vezetve mosolyogjuk meg az utca véletlenszerű emberét, amint összezavarodva próbál fókuszálni a megadott feladatra, míg teljesen észrevétlen marad számára a nézők által egyből észlelt nyilvánvaló változások sora. Egészen addig amíg bele nem vonnak a műsorkészítők a játékba, és itt bizony már rendre elvérzünk. És mindannyiszor az oly sokat emlegetett átlagba kell sorolnunk magunkat is. Ami persze nem rossz, hiszen legalább elmondhatjuk, hogy ugyanúgy látjuk a világot, mint egyébként mindenki más. Mégis a meglepődés és csalódás keveréke minden tévesztésünk, de ezzel együtt meg is mosolyogjuk magunkat miden rosszul sikerült tapasztalás végén.

És hogy hogyan és miért is zavarodik össze agyunk, miért lát hamis képet a szemünk, rögvest egy idegkutató segítő magyarázatával meg is érthetjük. Továbbá új értelmezést nyer az idő fogalma, melyet az itt elhangzottak szerint, csak az agyunk által a napi események sorba, időrendbe helyezésének köszönhetően érzékelünk. Ráébredünk milyen kevés információt is lát egyszerre a fókuszáló szemünk, és milyen megtévesztések áldozata az, aki a periférikus látására hagyatkozva próbál dolgokat személyeket beazonosítani.

A műsor végére mintha újra felfedeznénk, rácsodálkoznánk a csoda kütyük világában egy sokkal érdekesebb, összetettebb, élvezetesebb műszer használatára. Ez a roppant bonyolult személyi számítógépünk processzora és memóriája, mely az „AGY” néven ismert, és a hozzá kapcsolódó csodálatosan működő kamerarendszer, melyet közismert nevén csak a „SZEM”-ként szoktunk emlegetni.

Ezek lesznek kijátszva, ősszezavarva, megtévesztve a filmsorozatban vasárnaponként:

ESZEMENT JÁTÉKOK

Bemutató szeptember 15-én a NatGeo műsorán

  A film ajánlójáért klikk IDE!

STB tollából